Szásznagyvesszős (Veseuș, Michelsdorf an der Kokel) – Fehér megye
A világszinten híres, nemes és finom borairól ismert zsidvei borvidéktől alig néhány kilométerre található Szásznagyvesszős falva nemcsak mintha más világból származna, hanem a XXI. századi Romániában élő milliók szegénységének szomorú mintapéldája is. Az egykor virágzó, közel 400 lelket számláló közösség büszkesége, a szásznagyvesszősi szászok temploma ma már pusztulásra van ítélve.
A szásznagyvesszősi templomot még a Németországba kivándorolt szászok is elfelejtették
A szásznagyvesszősi templom gótikus stílusban épült a XVI. század elején, 1504-ben, egy korábbi római bazilika helyén, majd barokk stíluselemekkel egészült ki (1794). További három évtized elteltével a műemlékegyüttest kiegészítette a különálló harangtorony (1825). Mindkét épület szerepel a Fehér megyei történelmi műemlékek listáján és a romániai kulturális örökség részét képezi.
A szásznagyvesszősi templom a Kis-Küküllő völgyében élő néhai szászok által épített négy templomának egyike, és egyben az egyetlen, amely ma könyörtelen és deszakralizált állapotban van. Míg a zsidvei (Jidvei, Seiden), bolkácsi (Bălcaciu, Bolkatsch) és szépmezői (Șona, Schönau) eredetű szászok hozzájárultak a szülőfalujuk templomainak megvédéséhez, a vesszősi közösség Németországba való emigrálás után teljesen szétszóródott.
A két világháború közötti időszakban közel 400 szász élt Szásznagyvesszősön, 1989 után már egy sem maradt, a mai helyi lakosok túlnyomó többsége pedig roma származású. Mivel a falu „végállomásnak” számít, sokan inkább Zsidvébe költöztek, az onnan kivándorolt szászok hátrahagyott házaikba. Szomorúan magasodva a dombon, a vesszősi evangélikus templom a gaz és a szemét áldozatává vált mára. A templom egykori udvarát belepte a sűrű bozót, a főajtó már rég eltűnt, az oltár feletti boltív beomlott, a harangtorony megrepedt, míg az alkoholos üvegek, az üres cigarettás dobozok és a műanyag zacskók „befészkelték” magukat a megmaradt padsorok között.
A szásznagyvesszősi evangélikus templom felújítása: akarták, de nem sikerült!
Bár talán valamikor megpróbálták lezárni a bejáratokat, az oldalsó faragott faajtó szélesen tárva van, a templomba való bejutás pedig korlátlan… legalábbis azoknak, akik elég bátrak szembenézni a környéken kószáló agresszív kutyákkal. Belülről mindent, ami értékes volt, múzeumba vittek (vagy elloptak…?). Megmaradt az elegáns, 1893-ból származó szószék, egy 1928-ból származó pad, néhány poros padsor és a karzatba vezető lépcső. A templom temetőjében a sírokat benőtte a növényzet, sok sírkő eltűnt, néhány pedig a környéken épült házak töltőanyagaként végezte. A szász hagyomány szerint minden egyháztagnak gondoskodnia kell a család sírjairól. De ki tegye ezt most…?
Senki sem emlékszik már, mikor tartották meg az utolsó istentiszteletet a vesszősi templomban. Alfred Dahinten szászsebesi evangélikus lelkész szerint, aki 2009-ben vette át a Kis-Küküllő menti templomokat is, a történelmi műemlék siralmas állapotáért részben a faluból elköltözött szászok is felelősek. Hiába próbált kapcsolatba lépni a Németországban letelepedett helyiekkel, úgy tűnik, már ők sem tartják a kapcsolatot egymással, és más közösségekkel ellentétben nem alapítottak semmilyen egyesületet sem ― árulta el Dahinten egy nemrégiben tett nyilatkozatában.
Pénzforrást és megoldásokat az evangélikus templom számára ugyan nem találnak, viszont legalább a vesszősi református templomnak több szerencséje van. Az eredetileg vályogfalú templom 1855-ben épült, a vargyasi Dániel nemesi család sírkertjében. 1970-ben nyerte el jelenlegi formáját, és még mindig karbantartja a megmaradt markonyi közösség. Ugyanakkor 2010 augusztusában letették a jelenleg is épülő új ortodox templom alapkövét, amelyet azután hagytak jóvá, hogy a jelenlegi, több mint egy évszázados templomot súlyosan érintették a repedések és a vízszivárgások…
Több mint 50 templomot felügyelve Fehér és Szeben megyékben, a szászsebesi egyházmegye nem rendelkezik elegendő pénzzel a vesszősi rom konzerválására és helyreállítására. A zsidvei helyi önkormányzat sem tud beavatkozni, hisz nincs tulajdonjoga a templom és a parókia épületére, bár talán valamikor fontolóra vehették a történelmi műemlék átvételét. Mivel a falusiak sem mozgósulnak, hogy legalább a templomot és annak udvarát kitakarítsák, nehéz elképzelni, hogy megmenthető lesz ez a műemlék, tekintettel lévén az elkeserítő állapotára…