Körösszeg, Vizesgyán (Cheresig, Toboliu) – Bihar megye
A román–magyar határ közvetlen közelében található körösszegi csonkatorony Bihar megye, sőt talán Románia egyik legérdekesebb történelmi műemléke. A környéken egyedülálló, nagyméretű öregtorony (donjon) azonban hiába várja a szükséges felújítást.
A körösszegi várban gyilkolták meg IV. (Kun) László magyar királyt
A kőhiány miatt égetett téglából épült román stílusú öregtornyot feltételezhetően már 1242-ben, a nagy tatárjárás után emelhették. A szabálytalan hatszög alaprajzú épület megfigyelőtoronyként szolgált, ma is látható trapéz alakú földhányásra készült. Ötszintes és közel 25 méteres magasságú lehetett, falai több mint 4 méter vastagságúak. Történelmi adatok egyértelművé teszik, hogy egykor erődítmény is tartozott hozzá, amely különféle melléképületekkel, külső falakkal és védőárokkal volt körülvéve. A helyiek által csonkatoronyként ismert épület első írásos említése 1289-ből származik, amikor a Borsa nemzetségből való Beke nagyúr volt a vár ura.
1290. július 10-e tragikus eseménnyel véste be magát Körösszeg történetébe. Borsa Roland (Lóránt) erdélyi vajdával zajló konfliktusa miatt IV. (Kun) László magyar király itt lelte halálát. Bár házastársa Szicíliai Erzsébet volt, a krónika szerint a fiatal király szoros kapcsolatot ápolt kun szeretőivel, főleg Édua, Köpcsecs és Mandula nevű ágyasaival. A katolikus egyház rossz szemmel nézte IV. László életvitelét és annak a kunokhoz való ragaszkodását. Végül éppen az általa olyannyira szeretett kunok végeztek vele. Árbóc, Törtel és Kemese (Kemence) vezetésével álmában mészárolták le a még 28. életévét sem betöltött uralkodót.
A király halálát a hűséges Mizse nádor és Édua bátyja, Miklós bosszúja követte, akik irgalmatlanul kivégezték a kun előljárókat. A legenda szerint a gyilkosság mögött a Borsa testvérek, Beke, Roland és a későbbi nádor, Kopasz Jakab is állhattak. Később Károly Róbert magyar király meg is vádolta Borsa Kopasz Jakabot. Ugyancsak I. Károly volt az, aki 1317-ben véget vetett a Borsa nemzetség zsarnoki uralmának, majd maga is időt töltött a körösszegi erődítményben. A XIV. század végén Luxemburgi Zsigmond magyar király a várat Losonci István macsói bánnak adományozta (1390).
Körösszegi csonkatorony: pusztulás és meghiúsult felújítási tervek között
Losonci István bán halála után fiúgyermek hiányában a birtok a Csáky család kezébe került, amely az első világháború végéig uralta az erődítményt. A Dózsa György-féle parasztfelkelés idején a felkelők, élükön Lőrinc pappal, feldúlták ugyan a falut, ám a várat nem tudták bevenni. Amit azonban Dózsa felkelői, illetve a Nagyváradot sikertelenül ostromló török-tatár hadak (1598) nem tudtak elpusztítani, azt Bocskai István erdélyi fejedelem hajdúi végül megtették (1604-1606). Miután a Csákyak elűzték a Körösszeg környékén letelepedett hajdúkat, a hajdúszabadságot követelő szabadlegények bosszúból felgyújtották az erődöt (1653).
Az ezt követő évtizedekben a környékbeli lakosok téglaról téglára hordták el a vár falait és a melléképületeket. Egyedül az öregtorony maradt meg, amelyet később gabonaraktárként használtak. Erről tanúskodik Varjú Elemér Magyar várak című, az 1930-as évek elején megjelent műve is. 2014-ben a román Kulturális Minisztérium elutasított egy norvég alapokból finanszírozott állagmegóvási projektet. Mivel a norvégok által előírt határidőt már nem tudták betartani, a körösszegi csonkatorony végül sem engedélyhez, sem pénzügyi támogatáshoz nem jutott. Az egyetlen, ami megmaradt, az erődítés konzerválásáról, bekerítéséréről és az egykori védőárok vízzel való feltöltéséréről álmodó projekt.
2024 nyarán tett látogatásunk során a körösszegi csonkatorony állapota változatlannak tűnt. Az északi, mohával benőtt fal árnyékában két határőr hűsölt járőrkocsijukban. Meg is lepődtek a váratlan vendégeken, hiszen a körösszegi csonkatorony romos állapotában alig vonzza a turistákat, hiába Bihar legrégebbi román kori műemléke.