Alvinc (Vințu de Jos, Unter-Wintz) – Fehér megye
Az erdélyi reneszánsz építészet szimbóluma, az alvinci Martinuzzi-kastély új korszak küszöbén áll. Az évtizedek óta romos állapotban lévő Fehér megyei műemlék most jelentős esélyt kapott a megmentésére.
Középkori domonkos kolostor helyére épült az alvinci Martinuzzi-kastély
A Pián-patak és a Maros összefolyásánál fekvő zord épület története az 1300-as évek elejéig nyúlik vissza. Kezdetben domonkos kolostor állt itt, ám a birtok később hírhedt merényletek helyszínévé vált. Az 1438-as török betörés után megromlott alvinci szerzetesi élet végleg megszűnt a XVI. század elején. A domonkosok távozása után a kolostor több nemesi család birtokába került, majd Nagyvárad püspöke, Martinuzzi György szerezte meg. Ő rendelte el az egykori kolostor újjáépítését reneszánsz stílusban. A jelentős politikai befolyással bíró bíboros négyszög alaprajzú kastélyt tervezett, bástyákkal a négy sarkában, illetve felvonóhíddal és a közeli Maros vizével feltöltött árokkal.
Az esztergomi érsek tervei azonban nem valósultak meg teljesen. Miután Giovanni Battista Castaldo olasz tábornok, az erdélyi Habsburg-csapatok vezetőjének vallomása meggyőzte I. Ferdinánd német-római császárt, Martinuzzit azzal vádolták, hogy titkos megállapodást kötött a Fényes Portával. Így történt, hogy 1551. december 17-én Castaldo zsoldosai, élükön Marcantonio Ferrari titkárral és Sforza Pallavicini kapitánnyal, puskákkal és késekkel támadtak rá a védtelen Martinuzzira. A borzalmas gyilkosság után a Fráter holtteste egész télen ott hevert a vérben megfagyva, majd csak 1552 februárjának végén temették el a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyház kriptájában.
Az alvinci Martinuzzi-kastély véráztatta, kegyetlen történelme
Martinuzzi halála után a kastély a Báthory- és a Majláth-családok birtokába került, majd végül Bethlen Gábor fejedelem lett az új tulajdonos (1614). Mielőtt azonban az épületegyüttes újjáépítése megkezdődött volna, újabb hírhedt gyilkosságok történtek a falai között. Bár szövetségese volt a törökellenes Szent Ligában, Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem letartóztatta és családjával együtt bebörtönözte Rettenetes Áron moldvai uralkodót, akit végül 1597 júniusában mérgeztek meg az alvinci kastélyban. Csupán néhány évvel később, Giorgio Basta hírhedt tábornok parancsára, a politikai beavatkozással vádolt Fabio és Simone Genga olasz építész testvérpárt is kivégezték a kastély börtönében (1601). Bethlen Gáborhoz visszatérve, ő adta meg a kastély végleges hatszögletű formáját, amelyről a ma is látható, a bejárati kapu kőfalába vésett 1617-es latin nyelvű felirat is tanúskodik.
A terveket Giacomo Resti olasz építész készítette, a kivitelezést Brassai Kőműves János kolozsvári mester vezette, a mennyezetet pedig Egerházi Képíró János, Bethlen Gábor udvari festője festette. A kastélyt 1658-ban a török-tatár seregek feldúlták, majd az immár romos Martinuzzi–Bethlen kastélyt 1715-ben az erdélyi római katolikus egyház vette át, így vált a püspökök nyári rezidenciájává. Ezt megelőzően Brankovics Száva erdélyi ortodox püspök is raboskodott itt, miután I. Apafi Mihály fejedelem 1680-ban bebörtönözte a szerb eredetű papot. 1733-ban Sorger Gergely püspök még megépíttetette a barokk kaput, de az 1792-es tűzvész a kastély hanyatlásának kezdetét jelentette. Az épületet már csak részben újította fel Batthyány Ignác püspök. A vérfagyasztó történtek után fontos azt is megjegyezni, hogy az alvinci kastélyban született báró Kemény Zsigmond magyar író (1814. június 12.).
Kincsek és házasságtörés az alvinci Martinuzzi-kastélyban?
Az alvinci Martinuzzi-kastély véres múltja miatt természetesen számos helyi legenda született. Az egyik történet szerint a halászok elképesztő kincsre bukkantak a Sztrigy-folyóban – több tízezer aranyérmére, amelyeken Lüszimakhosz makedón uralkodó arcképe szerepelt. Úgy vélik, hogy Martinuzzi erőszakkal kisajátította ezt a kincset, és tulajdonképpen az óriási vagyon volt a valódi oka annak, hogy Castaldo és cinkosai meggyilkolták a horvát származású Frátert.
Egy másik mítosz Mária Terézia császárné szerelmi életéhez fűződik, aki 16 gyermek édesanyja volt. Bár semmilyen történelmi bizonyíték nincs rá, hogy valaha is megfordult volna Alvincen, a legenda szerint a hajdani magyar királynő itt csábította el szeretőit, majd titkos csapóajtón át egy kardokkal teli szobába ejtette őket. A meggyilkolt férfiak holtteste utólag titkos alagúton keresztül a Maros vizébe juthatott, állítja a mendemonda.
A rejtett járatokon, fel nem tárt kincseken, titokzatos éjszakai fényeken, megmagyarázhatatlan természeti jelenségeken és az éjszakába üvöltő nyugtalan lelkek legendáin túl a Martinuzzi-kastély az elmúlt évszázadban szinte teljesen elvesztette egykori gráciáját. A XX. század elején már romként leírt épületegyüttes az 1930-as években a legtöbb részét elvesztette, így mára csak az északi szárny és a délnyugati bástya maradt meg.
Restaurálják és visszaadják a közösségnek a Martinuzzi-kastélyt
A második világháború után a kastély raktárként szolgált, majd az államosítás után gabonatárként, bútorlerakatként, sőt húsfeldolgozóként is használták. Az 1980-as évek elején az északi szárny sarka beomlott, az épületet pedig végleg elhagyták. A forradalom után a Martinuzzi-kastélyt visszaigényelte és meg is kapta a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség. Az 1991–1999 között végzett régészeti feltárások során előkerültek a régi domonkos kolostor nyomai, de a kastély állapota tovább romlott. Bár az elmúlt években improvizált juhakolként szolgált, a Martinuzzi-kastélynak most valódi esélye van a megmenekülésre.
2024 tavaszán a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség vissza nem térítendő támogatást kapott a Nemzeti Örökség Intézettől a Műemlék-bélyegprogram Tervezés keretében a Martinuzzi-kastély megmentésére. Egy évvel később már befejeződtek a felmérések, megkezdődött a burjánzó növényzet irtása, és elkészült a beavatkozási munkálatokat engedélyező dokumentáció előkészítése is. Ha minden a tervek szerint halad, rögzítik majd és megóvják a meglévő falakat, konzerválják a belső megmaradt falfestményeket, helyreállítják a meglévő kerítést, akadálymentesítik a teljes területet, és a Martinuzzi-kastély kulturális központként születhet újjá.
A romos Martinuzzi-kastély és a szemben álló eklektikus Horváth–Inczédi-kastély közötti feltűnő kontraszt végre elhalványulhat a várva várt állagmegőrzés után. Jobb később, mint soha, még az alvinci kastély esetében is!