Kristyor (Crișcior, Kreischquell) – Hunyad megye
Tető nélkül, csupasz falakkal áll a Brád melletti kristyori református templom, napjai meg vannak számlálva. Mivel nem szerepel a Hunyad megyei műemlékek listáján, a három évszázados templom elkerülhetetlen pusztulásra van ítélve.
A kristyori református templom az 1700-as években épült
Nap mint nap bányászok ezrei ereszkedtek le a földalatti járatokba Kristyoron, a hajdanán Európa-szerte ismert aranybányászati központban. Mára azonban a bányászat csupán régi emlék, Brád környékének multietnikus és multikonfesszionális jellege pedig a múlté lett. Mindig kisebbségben élve, de virágzó és tevékeny közösségként, a helyi magyar reformátusok számára „kőből épült kisdeg ugyan, de szép templomot” építtetett a nemesi Kristsori család. A XVIII. században emelt kristyori református templom még a legvéresebb időkben is szolgálta a híveket. Ám több mint négy évtizede a kis templom elhagyatottan áll, az idő vasfoga kíméletlenül kifogott rajta.
Már az 1760-as években is mindössze 40–50 református élt Kristyoron. A kis közösséget megcsonkította az 1784. november 4-én történt mészárlás, amikor Crișan felkelő mócai tizenhét magyart meggyilkoltak, köztük Jancsó András lelkipásztor családját és a Kristsori család 12 tagját. Hasonló sorsra jutottak a Kristsoriak későbbi leszármazottai is, akik az 1848 őszén zajló események áldozatai lettek. Mindezen vérengzések ellenére az 1910-es népszámlálás adatai szerint Kristyor 2200 lakosa közül több mint 630 fő magyar nemzetiségű volt. Akkor még úgy tűnt, a magyar közösségnek virágzó jövője van Kristyoron, de néhány évtized alatt teljesen megsemmisült.
A kristyori református templom a középkori kőtemplom árnyékában
A kis református templomot mindig háttérbe szorította a szomszédos gótikus, faerkélyes kőtemplom. A XIV. század végén, Ștefan Bâlea kenéz által emeltetett istenháza Erdély talán egyik legfontosabb ortodox műemléke. Híres a XV. századi rendkívül értékes falfestményeiről, amelyeken nemcsak az alapítók, hanem a három magyar szent király, István, Imre és László ábrázolása is jelen van. Érdemes megemlíteni egy 1796-os egyházlátogatás jegyzőkönyvét, amelyben meglepetten arról írtak, hogy a református templom harangja a román templom tornyában található. A Szent Visitatio során saját harangtorony megépítését sürgették Kristyoron.
A régi harangba a „RIBITZEI LASZLO ES KLARLI [!] IULIA TSINALTATTAK A KRISTSORI EKLESIANAK ANNO 1732. I A P R” feliratot vésték be. Ezt utólag a Kristyori János által adományozott harang váltotta fel 1906-ban. Az idők során és hívek hiányában, az utóbbit 2001 júniusában Dévára szállították. A templom padjait és az úrasztalát 2004-ben átvitték a brádi parókiára. Ezután a templom tetőszerkezete összeomlott, a bútorzat, a padló, a szószék és a gerendák is rendre elpusztultak. Összedőlt a templom tornya is, a csillag pedig, amelyet a fogarasi református templom gömbjének kiegészítésére szántak, nyomtalanul eltűnt. Csupán a bozóttal, tövissel belepett falak maradtak.
Az 1870-es években helyreállított kristyori református templomban 1983-ban tartották az utolsó istentiszteletet. A jelenlegi siralmas állapot, a visszafordíthatatlan károsodás, valamint a református közösség kihalása nyomán úgy tűnik, a templom sorsa megpecsételődött. A kristyori református templom meglepő módon nem szerepel a műemlékek listáján. Így már csak egy csoda mentheti meg…