A nagyilondai református templom a hívek erőfeszítéseinek köszönhetően épült
Bár egyes források 1890-et jelölik meg az építés évének, a nagyilondai református templom 1903-re készült el közadakozásból, amint a tornyon látható felirat is tanúsítja. A református templom az egykori nagyilondai magyar közösség két reprezentatív templomának egyike — a másik a település központjában álló néhai római katolikus templom, amelyet olasz hadifoglyok építettek 1918-ban, és amelyet ma a görögkatolikus hívek használnak. Ezzel ellentétben sajnos a református templom ma szívszorító állapotban van.
Az 1910-es népszámlálás szerint a Szamos partján fekvő település 1167 lakosa közül 661 román volt, 445 pedig magyar. 2002-re azonban a magukat magyarnak vallók száma 17-re csökkent, közülük pedig csupán hatan voltak reformátusok, ami elenyésző töredéke volt annak a virágzó körlelkészségnek amelyet Szász Domokos püspök alapított még a XIX. század végén. Mivel a legutóbbi népszámlálás (2021) adatai szerint Nagyilonda község összes falvában mindössze hat személy vallotta magát magyarnak, magától értődő a helyiek érdektelensége a református templom jövője iránt.
Kolozsvárra kerültek a nagyilondai református templom értékes darabjai
Sikertelen lopási kísérlet után az Erdélyi Református Egyházkerület úgy döntött, hogy a nagyilondai református templom harangját, amelyet Újfalvi Károly öntetett 1905-ben, ideiglenesen a Kolozs megyei Kozárvárra szállítják (2007). 2013 októberében pedig a kis harang a Kolozsvári Református Kollégiumba került, amelynek díszterme már helyet adott a papi szék, a patrónusi pad és a szószék számára is. Bár az úrasztala rég eltűnt a feldúlt templomból, valamennyire sikerült lassítani a rombolást a régi tetőcserép cseréjével. Bordó bádogtetővel és fém bejárati ajtóval „gazdagodott” a nagyilondai templom. Furcsa, nem oda illő, de praktikus.
2008-ban arról is szó esett, hogy a nagyilondai református templomot az esetleges javítása után temetkezési kápolnává alakítják. Mivel ez az ötlet nem valósult meg, Nagyilonda község legutóbbi általános rendezési terve védelmi zóna kialakítását javasolta, amely magába foglalná a templom területét és a környező temetőt is. A kulturális örökség megmentésének eszközeként szorgalmazták továbbá az elhagyott istenháza felvételét a történelmi műemlékek listájára, a hosszúrévi malomházával és a kisilondai fatemplommal együtt.
Nagyilondán, ahol többek között egy jelöletlen és megközelíthetetlen római torony romjai és az elhanyagolt 1814-es éhínség emlékműve is megtalálható, a helyi magyarság kihalása nem lehet magyarázat a református templom elhanyagolására. A meglévő kulturális örökség gondozásának hiánya és annak silány népszerűsítése megfosztja a térséget a turisták bevonzásának lehetőségtől, Nagyilonda pedig lekerül Szilágy megye turisztikai térképéről.