Zoltán (Mihai Viteazu, Zoltendorf) – Maros megye
A Segesvár és Kőhalom közötti országúton, Maros és Brassó megyék határánál, szokatlan név tűnik fel a település bejáratánál álló táblán: Mihai Viteazu. Egy román „enklávé” a szász vidék szívében, ahol kevesebb mint 350 lélek él, de amely ma is őrzi az erdélyi történelem egyik legelismertebb magyar nemesi családjának, a Haller családnak a romladozó örökségét.
A zoltáni kastély a Haller család nyári rezidenciája volt hajdanán
A faluba Segesvár felől érkezve, a főút jobb oldalán áll a zoltáni (Szászkézd község) Haller-kastély, amely rögtön megragadja a látogatók tekintetét. A XVI. század közepén épült kastély nem a méretével, és nem is a szépségével késztet megállásra, hanem a jelenlegi bizarr helyzete teszi érdekessé, vonzóvá. Sok pontos történelmi adat nem maradt az utókornak a Haller család egykori kastélyáról, de helyi legendák továbbra is keringenek a több mint 3 hektáros nemesi birtokról. A barokk stílusú kúria, amelyet a falusiak ragaszkodnak „kastélyként” emlegetni, a Hallerek nyári rezidenciájaként szolgált hajdanán, a csendre vágyó család tagjait lenyűgözte a vidék nyugalma és békessége.
A falu története egészen 1341-ig nyúlik vissza, Zoltán néven volt ismert hat évszázadon keresztül. A mai napig a helyiek zoltáninak vallják magukat, annak ellenére, hogy hivatalosan már több mint kilenc évtizede Mihai Viteazut ír a papírokban. Úgy tűnik, hogy a szászokkal folytatott kőhalmi tárgyalásait követően Károly Róbert magyar király egy Zoltán nevezetű parancsnokának adta a birtokot, az itt alapított település pedig az ő emlékét őrzi. 1932-ben viszont a helyi ortodox pap, Eugen Bologa, aki több mint fél évszázadon át szolgált a faluban, Mihai Viteazura „kereszteltette” Zoltánt. Indoklása az volt, hogy a vajda valamikor 1600-ban átvonulhatott a falun a seregével. Kimagasló összefüggés!
A Haller család és a zoltáni románok, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés példája
A település története keserédes fordulatot vett a XVI. század második felében, amikor a pestisjárvány felőrölte az akkori lakosságot. A pusztán maradt falu a Haller család tulajdonába került, a Hallerék pedig román jobbágyokkal telepítették újra, és hosszú évtizedeken keresztül baráti kapcsolatot ápoltak velük. A jelenlegi ortodox templom a Haller család által ajándékozott telken épült (1835), cserében pedig a falusiak ellenállása mentette meg a családi birtokot az 1848-49-es forradalmi mozgalmak idején. A család utolsó leszármazottjára, Haller Rozália grófnőre tisztelettel és megbecsüléssel emlékeznek a helyiek, sírja azonban elveszett a falusi temető burjánai között.
Még rosszabb sorsra jutott a Hallerék egykori sírkertje, amelyet az államosítás után felszántottak a kommunisták. Tönkretették a parkot és a gyümölcsöst is, fáit eltüzelték. A kastély a helyi termelőszövetkezet székhelye lett, berendezését feldúlták. 1989 után az udvarház pont a volt termelőszövetkezeti elnök tulajdonába került, aki hosszú éveken át takarmányraktárként használta, míg nem megpróbálta saját ízlése szerint felújítani, és a műemlékvédelem a fejére nem koppintott. Később egy titokzatos ír befektető tulajdonába került, aki nem csinált semmit a Hallerék által vissza nem igényelt ingatlannal, így ma is akolként szolgál. Az egykor fényes báloknak otthont adó terem ma juhok, kecskék és disznók táncparkettje.
2018-ban és 2019-ben a zoltáni Haller-kastélyt garzonlakás árán, 50.000 eurós kezdőáron árverezték. Nem akadt azonban senki, aki megvásárolta volna a több mint 530 négyzetméteres épületet. Bár romos állapotban áll, még menthető lenne. Így maradnak a halvány álmok a gyönyörű vidéket látogató több ezer turista számára nyitott rusztikus fogadó megvalósításáról…