Pókafalva (Păuca, Törnen) – Szeben megye
A régészeti leletek azt bizonyítják, hogy Pókafalva környékét már a neolitikumban is lakták. A Székás völgyében fekvő település egy hajdani pálos kolostor maradványait őrzi, amely a XV. század első felében épült. A református hívek által örökölt régi kolostorból már csak a templom falai maradtak meg.
A törökök többször is feldúlták a pókafalvi pálos kolostort
Az egykori pálos kolostort a pókafalvi Kereki családból eredő és doborkai származású László nagyszebeni prépost alapította 1416-ban. Az V. Márton pápa által kiadott 1418-as búcsúengedélyi oklevélból kiderül, hogy a kolostort Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. Az ismétlődő török támadások során (1432, 1442) a pálos szerzetesek elhagyták a kolostort, amely 1448-ra már jelentősen pusztulófélben volt. Úgy tűnik, hogy a szerzetesek eladták a kolostor vagyonát, az edényektől és egyházi öltözékektől kezdve a harangokig és egyéb javakig, majd többé nem tértek vissza, a kolostor pedig a XV. század végén is üresen állt.
Vízaknai Miklós alvajda sikertelen kísérlete után (1448) pókafalvi Kereki Boldizsár és testvére patronúsokként kérvényezték a kolostor újratelepítését obszerváns ferencesekkel, amit VI. Sándor pápa engedélyezett (1496). Az újabb török támadások után a ferencesek elhagyták a kolostort (1533), és bár két évtized múlva visszatértek, a birtokot nem sokkal később János Zsigmond magyar király Kemény Istvánnak és Balázs Miklósnak adományozta (1560). A kolostort végleg megszüntették, a kolostortemplom pedig a kálvinista hívekhez került. A reneszánsz tagolású ajtókeret arra utal, hogy az épületet a XVI. században felújították.
A pókafalvi egykori református templomot új fedél mentette meg. Ideiglenesen?
Az 1900-as évek elején még létezett református anyaegyházközség Pókafalván, de a faluban élő magyarság fokozatos eltűnésével a templom állapota is romlott. Egy kőhajításnyira a helyiek által magyar templomként ismert épülettől található egy másik középkori istenháza, amelyet a szász evangélikusok örököltek. A XIII. századi, román stílusban épült és nyugati oldalán eredetileg két toronnyal rendelkező templomot a XVI. században gótikus stílusban módosították. Az 1910. augusztus 6-i pusztító vihar után a tetőszerkezetet meghosszabbították, a tornyot már nem építették újra. Ez a hajdani plébániatemplom viszont ma is nagyon jó állapotban van.
A fedél nélkül maradt református templomot 2010-ben Ötvös József és Gudor András kezdeményezésére kitakarították. Ugyanebben az évben kezdték meg a templom történetének feltárására irányuló régészeti kutatásokat, az ásatások során pedig több urnát is felfedeztek, amelyek egy VIII-IX. századi hamvasztási nekropolisz létezésére utalnak. Nemrégiben a Teleki László Alapítvány erőfeszítései során és a magyar kormány által kezdeményezett Rómer Flóris Terv részeként új tetőszerkezet épült a csupasz falakra, amely immár megvédi a templomot az időjárás viszontagságaitól (2023).
Bár az új tető új reményt jelent az egykori pókafalvi református templom számára, a környék turisztikai potenciálja továbbra sincs kihasználva. Pókafalva mezőgazdaságon és állattenyésztésen alapul, viszont a falu gazdag történelme a helyi közösség javára fordíthatná a turisták érdeklődését.