Nalácvád (Nălațvad, Schiffenschütz) – Hunyad megye
XIX. századi, A kategóriás műemlék dacol az idő könyörtelen vasfogával a Hunyad megyei Nalácvádon. Sötét történelme, komor hangulata, jelenlegi állapota rémfilmekre emlékezteti az arra tévedőket. A pusztulás szélére került nalácvádi Naláczy–Fáy-kastély a megsemmisülés és az újjászületés hajszálnyi mezsgyéjén áll.
A nalácvádi Naláczy–Fáy-kastély a Hátszegvidék kiemelkedő építészeti ékköve
A kastélyegyüttes története a XVIII. század derekán kezdődik, amikor a Naláczy család birtokán már állhatott egy régi ferences kolostor köveiből emelt kúria. Egy évszázaddal később ennek az udvarháznak a helyén épült meg a jelenlegi kastély, a Naláczy családtól házasság révén megszerzett birtokon. A kétszintes kastélyt, amelyet tágas park ölel körül feltehetőleg Teleki György és felesége, malomvízi Kendeffy Ilona építtette. A központi, téglalap alaprajzú épületet három torony egészítette ki – kettő a belső udvar felőli sarkokon, az asszimetrikus harmadik pedig a főhomlokzaton.
A Teleki–Kendeffy házaspár három gyermekének egyike, Blanka, Fáy Viktorral kötött házasságot 1888-ban. Ők voltak a birtok tulajdonosai a XX. század elején is, ám lányuk, az 1960-ban elhunyt Pekri Klementina, a hanyatlás kezdetét élte meg. A melléképületek jelentős átalakításon estek át, a tornyok barokk tetőzetét pedig a mai, piramis alakú szerkezet váltotta fel. A tetőtéri ablakok feletti elegáns tornyocskák is eltűntek. Majd fekete évek következtek a kastély történetében, hisz a második világháború alatt ide gyűjtötték össze a hátszegi zsidóságot (1941–1944). Az államosítás után pedig, 1948. augusztusában a kastély és a park ötven évre a temesvári Mezőgazdasági és Ipari Líceum használatába került.
A nalácvádi Naláczy–Fáy-kastély szörnyű szenvedések színhelyévé vált
A holokauszt áldozatai által átélt borzalmak után a kastély termei gyermekhangoktól visszhangzottak; iskolások százai táboroztak itt a szünidőben. Aztán a falak újra elnémultak, a kastélyt tüdőgondozóvá alakították át, a 80-as években pedig gyermekpszichiátriai osztály működött benne. Akik még emlékeznek ezekre a sötét időkre, borzongva képzelhetik el a szerencsétlen sorsukra ítélt gyermekek által elviselt embertelen körülményeket. Többtucatnyi beteg gyermek így vergődött át a kommunista rendszer mostoha öleléséből a zavaros kilencvenes évek ridegségébe. Az elmegyógyintézet végül az ezredforduló előtt megszűnt.
1999-ben öröklési bizonyítványt állították ki az állam javára az ötven év leteltével. A kastélyt sorsára hagyták, annak ellenére, hogy a körbeölelő dendrológiai parkot 2004-ben természetvédelmi területté nyilvánították. Ezt követően hosszú, bonyolult pereskedést indított az állítólagos jogutód, Szent-Ivány Mária Katalin. 2015-ben bekövetkezett halála után a jogvitát fiai, Szentiványi Kristóf és Ferenc folytatták, ám 2022 májusában véglegesen elvesztették. Így végül a birtok tulajdonjoga a román államé, a hátszegi önkormányzaté maradt. Ugyanakkor a kastély is elveszítette saját harcát a fosztogatók és a hosszú évtizedek pusztítása ellen.
Bútorzat, padló, cserepek, elektromos vezetékek, márványlépcsők, ablakok, téglák – mind eltűntek. A hideg is kirázza az embert, amikor a megmaradt színes, vidám mesefigurákat nézi, és eszébe jut, mennyi szenvedésről mesélhetnének a graffitizett falak. Valamikor ide tervezték a Hátszegvidéki Dinoszaurusz Geopark központját, a törpedinoszauruszok másolatai pedig a felújított parkban kaptak volna helyet. Azonban csak a besűrűsödött lombok, a kiszáradt kistavak, a szétvert szobák maradtak. Az ívelt szemöldökpárkányos, betört emeleti ablakokon keresztül pompás látvány tárul a Retyezát felé. Bár a helyi önkormányzat reményt keltett a kastély felújítására, a megígért megmentés még mindig sehol.