Néma (Nima) – Kolozs megye
Néma (Szamosújvárnémeti község) települését már 1225-ben említik az okiratok, a faluban pedig rendkívüli értékű, de sajnos kevésbé ismert és népszerűsített történelmi műemlék áll: a kváderkőből épült középkori református templom, amely 2015 óta a Kolozs megyei történelmi műemlékek listáján is szerepel.
A némai református templom a ciszterci gótika építészet maradványa
A XIII. században épült némai református templomot Szent Miklósnak, a Némai család patrónusának szentelték, eredetileg pedig római katolikus, majd 1621-ig unitárius templom volt. Román stílusú, szögletes, egyenes záródású szentélyből, valamint a ciszterci gótikus építészet időszakára utaló hajóból áll. A faragott, kváderkőből épült templom jellegzetes csúcsívekkel és virágmotívumos profilált elemekkel van díszítve. A falakon megmaradt freskó a XIV. századból származik, annak töredékeit pedig Bágyuj Lajos kolozsvári restaurátor tárta fel 1961-ben, az általa vezetett restaurálási munkálatok során.
„Sikerült egy szentségtartó fülkét, valamint egy női szent képmását feltárnunk. A feltárt maradványok finoman megrajzolt alakjai, a mozdulatok és a ruházat ábrázolása, valamint az egész képsorozat háttere gótikus felfogású” – idézi Sas Péter Bágyuj Lajost a Művelődés folyóiratban megjelent cikkében (2006). Megemlítendő, hogy az elismert kolozsvári restaurátor nevéhez fűződik többek között Martinuzzi Fráter György erdélyi kormányzó földi maradványainak feltárása is, amelyeket a gyulafehérvári vár felújítási munkálatai során találtak meg.
„Kulcs...? Nincs kulcs! A templom mindig nyitva van!”
A történészek szerint a némai református templomnak két harangja volt, egyiket 1690-ben öntötték, a másikat pedig a néhai kodori református templomból hoztak át, ezen a latin nyelvű „Verbum Domini manet in aeternum, 1597” felirat látható. Míg a XVII. században még önálló református egyházközség volt, a XIX. század közepére Néma már csak Désakna leányegyháza lett. A 2002-es népszámlálás szerint a faluban mindössze 10 lakos vallotta magát magyarnak. Ma pedig a helyiek azt mondják, hogy Andris bácsi a némai magyar közösség utolsó képviselője.
Egy falubeli idős férfi magyarázta el, hol találom meg Andris bácsit. „Ha be akarsz menni a magyar templomba, menj hozzá, mert nála van a kulcs” – tanácsolta az idős úr. Könnyen meg is találtam Andris bácsit, aki csodálkozva nézett rám, amikor a kulcsról faggattam, majd elmondta, hogy nincs is semmiféle kulcs, a templom mindig nyitva van, és amúgy is kevesen járnak oda. Ő az, aki néha kitakarítja a templomot és annak udvarát, a régi és düledező sírkövek között. Amennyire az ereje megengedi, mert lábműtéte óta nehezen mozog. Elmondása szerint kevesen érdeklődnek a műemlék iránt, de örül, hogy legalább új tetőszerkezet van rajta, ami megvédi a csupasz falakat a hótól és esőtől.
Értékes tárgyak vagy bútorok már régóta nincsenek, a némai református templom viszont kiváló galambdúccá vált, amit a padlót beborító vastag ürülékréteg és számos madártetem is bizonyít. A ciszterci gótikus műemlék jövője bizonytalan, a külső falakba vésett firkálások pedig nem jó előjel…