Magyarléta (Liteni, Ungarischlitta) – Kolozs megye
Kevesebb mint 40 kilométerre fekszik Kolozsvár központjától, néma őrszemként magaslik a Jára völgye felett Léta vára. A festői táj, a sűrű és zöld erdők mágnesként vonzzák a turistákat, ám a vár turisztikai potenciálja még mindig kihasználatlan.
Léta vára — a Só útjának őre, Kalotaszeg legdélibb vára
1324-ből származó első okleveles említése alapján Castrum Leta Kalotaszeg legdélibb erődítménye volt. Fontos királyi várként a tordai só és az Erdélyi-szigethegység bányáiból származó nemesfém szállítását ellenőrizte. 1405-ben Luxemburgi Zsigmond magyar király Kolozsvár városának adományozta Léta várát. 1441-ben I. Ulászló király a korábbi erdélyi vajda, Losonczi Dezső birtokát Herepei Márk alvajdának adta át. Később, 1450 végén Hunyadi János kormányzó közbenjárására a Kusalyi Jakcs család birtokába került. Hunyadi János nővére, Csolnokosy Klára is igényt tartott a birtokra, amelyet 1456. április 4-én V. László király neki adományozott.
1501-ben II. Ulászló király Corvin Jánosnak, Hunyadi Mátyás fiának adta a királyi várat. Ezt követően a mohácsi csatában elesett Gyarmati Balassa Ferenc (1524), majd Ártánházi Bornemissza Boldizsár földesúr (1544) birtokolta. A vár történetét egy tragikus esemény árnyékolja be. Miután szembeszállt János Zsigmond királlyal, Balassa Menyhárt kénytelen volt feladni azt a várat amelyet szülei, Perényi Orsolya és Balassa Ferenc is birtokoltak korábban. Ám amikor a leendő erdélyi fejedelem csapatai behatoltak a vár föld alatti kamráiba, az elrejtett lőpor felrobbant. Léta vára összeomlott, 50 katona és Szilvási János parancsnok pedig szörnyethalt azon a végzetes napon, 1562. február 12-én.
Hogyan lett Léta várából Géczy-vár?
Miután visszakerült Kolozsvár birtokába, Léta várát 1569-ben Ghiczy Jánosnak, Erdély későbbi kormányzójának adományozták. Helyreállította és ismét lakhatóvá tette a várat — innen ered a „Géczy-vár” elnevezés. Ettől kezdve a várról szóló írott források elnémulnak. Feltételezik, hogy sok más erődítményhez hasonlóan, a II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc felkelés leverése és az 1711. április 29-én megkötött szatmári béke után rombolták le végleg. Az 1769–1773 között megrajzolt első katonai felmérés térképén a vár már „Altes Schloss” — „Régi vár” néven szerepelt.
A vár viszonylag kis méretű volt, szabálytalan négyszög alakban épült, belső és külső védőfallal. A bejárat a keleti oldalon állt, míg nyugaton az a meredek sziklafal magasodik, amelyre maga a vár épült. Napjainkban a felső vár régebbi részei maradtak meg a legjobb állapotban, különösen a régi torony. Az alsó részből, amely feltehetően a XVI. században épült, egy hatszögletű torony romjai és a keleti fal maradt meg. A régészeti ásatások során Szent László király arcmásával díszített cserépedény-maradványokat, X–XI. századi nyílhegyeket, ezüstgyűrűket és kőszerszámokat találtak. Mindezek arra utalnak, hogy Léta vára valójában sokkal régebbi lehet, mint a legkorábbi írásos említés.
Legendák és mítoszok keringenek Léta vára és a Géczy-család körül
Az egyik legenda szerint Géczy úr engedetlen szeretőit a keletre eső Kisasszonykő szirtüregbe záratta, hűtlen szolgáit pedig a Dazsáköve nevű sziklamélyedésbe vetette. Az utóbbi elnevezés konkrét jelentése ismeretlen, de valószínűleg szenvedést, gyötrelmet szimbolizál.
Mikszáth Kálmán Magyarország lovagvárai című munkájában egy teljes fejezetet áldoz Léta várának. A mű a felvidéki író sajátos stílusában ötvözi a történelmet, a legendát és a mítoszokat. Az alábbiakban a Castrum Léta fejezet olvasható:
„Régi okmányokban „Castrum Léta” (Léta vár) néven fordul elő, de közönségesen „Ghéczy várnak” nevezik a Ghéczy nemzetség után. Övé volt a vár hosszú századokon keresztül.
A vár uráról sok tarka-barka történet maradt.
Az egyik Ghéczy olyan kevély volt és olyan gazdag, hogy nem tudott az aranyaival mit csinálni; elhatározta, hogy aranyból bikát fog öntetni. Meghozatta a művészeket s azok megöntötték az óriási bikát. Ghéczy (akit régi iratok imitt-amott „Ghiczy”-nek is neveznek) a vár közepére állíttatta. A művészek most már a fizetséget várták, de a várúr így szólt:
– A bika megvan, de mozdulatlan, nem kér enni, nem iszik. Öntsetek hát belé lelket, ha tudtok, ha pedig nem tudtok, akkor én kergetem ki a tiéteket belőletek.
A művészek persze hogy nem tudták elevenné tenni az aranybikát, amin roppant dühbe jött a nagy úr.
– Még három napot adok s ha addig a bika meg nem mozdul, negyednapra hajnalban mindnyájatokat lenyakaztatlak.
Amit igért, meg is tartotta volna nyilván, de az Isten e közben megharaguvék, amiért halandó ember az ő dolgába akar elegyedni s erős földrengés támadt a harmadik napon, amely megrázta a vár szilárd falait és az aranybika is megmozdult – mert elsüllyedt nyomtalanul.
Babonás oláhok, akik a környéket lakják, valahányszor az ekevas alatt megcsördül valami, ma is az aranybikára gondolnak.
Pajzánabb dolgot követett el egy másik Ghéczy, aki fiatal ember volt és sokat járt be Kolozsvárra a szép hóka paripáján, amelyet a vár alatt folyó Jára vizében megitatott.
Egy ízben, amint Kolozsvárott volt, egy kis ház ablaka előtt csinos nőt pillantott meg, amint éppen sepregetett. Egy odavaló vargának a felesége volt. Ghéczy rámosolygott, az asszony visszamosolygott.
– Ej, galambom, – mondta – Ghéczy várában nem kellene seperni.
Az asszony maga sem rajongott valami nagyon a seprésért; szóból szó lett s azzal végződött, hogy mire a varga hazajött, az asszonynak hűlt helye volt.
Nosza feldühödik a mester, földob mindenféle gyilkos szerszámokat egy szekérre s megyen a legényeivel megostromolni Léta várát az asszonyért.
Két napig dörömbölt a varga a vár erős kapuján, míg végre megjelent a várúr nagy nevetve.
– No, mi kell neked, derék, becsületes varga?
– A feleségem.
– Ugyan mit csinálnál vele, hisz a szíve ide köti.
– Azért majd csak hazaviszem őt a két fülénél fogva – szólt a mester toporzékolva dühében.
– No hát ott a két füle – szakította végét a veszekedésnek Ghéczy, kétfelé mutatva a két kezével, ahol két község feküdt – vigyed, a tied.
Azzal becsapta a mester előtt az ajtót és intézkedett, hogy a két kis község, melyet ma is Alsó- és Felső-Fülének neveznek, a vargának átadassék.
A varga halála után a két Füle község Kolozsvár városára szállott. Idő multán a két Fülétől elszakadt egy kis rész, melyet Kolozsvár elnevezett Asszonyfalvának, mert asszony útján került birtokába. E községnek ma is Kolozsvár a földesura.”
Az A-kategóriás műemlékek közé tartozó Léta vára legkönnyebben Moara de Pădure felől közelíthető meg. Egy ócska fa tábla mutatja az irányt az ösvény fele, amely az erdőn keresztül vezet, a csermely jobb partján. Nagyjából félórás kényelmes túra után érkezünk meg a rendkívül szép fennsíkra. Vannak, akik csendre vágyva piknikeznek a vár előtti tisztáson, mások a meredek sziklafalat másszák meg. Akik a rejtélyeket keresik, az elesett katonák bolyongó lelkeit és a helyi legendák visszhangját kutatják. Vad és érintetlen maradjon, vagy inkább jöjjön a takarítás és az állagmegóvás? Mi lenne jobb Léta vára számára?