Sólyomkő, a több mint 700 éves múltú település
A páncélcsehi református templom meglátogatása után, utam Kolozsvár felé vezet, viszont előtte a Borsaújfalu községhez tartozó Sólyomkőn is megállok néhány percre. Az írott források már 1320-ban is említik a falut („Solumkuu”). Nevét a fölé magasodó Sólyom-szikláról kapta (latinul „Falconis lapis”). Úgy tűnik, hogy a település története egészen az őskorig is visszanyúlhat, hiszen erődítmények nyomai kerültek elő a Sólyom-sziklán is. Ezúttal viszont úticélom az a Google Térképen megjelölt hely, amely egy rég elveszett középkori templom utolsó megmaradt köveit őrzi.
A sólyomkői templom romjai és az 1658-as tatárjárás
A mellékutca utolsó házához érve meglepetten tapasztalom, hogy még a helyiek sem igazán tudnak a közeli romok létezéséről. Néhány perccel később aztán megpillantom az ágak között az egykori gótikus, tömör templom megmaradt falait. Az eredetileg római katolikus, később református templom egészen 1658-ig állt, amikor a krími tatárok feldúlták a falut. A pusztítás után a közösség nem tudott újjászületni, leányegyház lett. Bár a települést később román jobbágyokkal népesítették be újra, a templomra már nem volt szükség, így köveiből a szomszédos Báboc református templomát javították ki. Sajnos ez az épület sem maradt fenn napjainkig: 1927-ben, a hívek megfogyatkozása miatt lebontották.
A sólyomkői templom romjai a település középkori múltjának utolsó kézzelfogható bizonyítéka. Csupán ezek a falmaradványok maradtak, amelyeket lassan elnyel a buja növényzet, valamint a szomorú történetük, amely az évszázadok sodrában feledésbe merült.








