Csicsóújfalu (Ciceu-Corabia) – Beszterce-Naszód megye
Öt évszázaddal ezelőtt, Erdély történelmének egyik viharos korszakában pusztult el, mégis továbbra is látványos és lenyűgöző maradt. Porladó romjai és a varázslatos táj, amelyet őriz Csicsó vára, ma is életben tartják annak az erődnek a legendáját, amely egykor Péter vajda menedéke volt.
Havas kaland az 1500-as években elpusztított Csicsó vára felé
Keskeny, havas úton haladok egy gazdag történelmű helyszín felé. Egy félénk őz bukkan fel előttem; lelassítok, és hagyom, hogy biztonságban elvonuljon. Leparkolom az autót, majd elindulok a csúcsra vezető ösvényen, bakancsom alatt pedig ropog a hó. A középkori vár tövében épült Petru Rareș Vodă kolostor harangjai áttörik a Magura ormaira letelepedett sűrű ködöt. Tovább kapaszkodom a dombtető felé, és az 1927-ben emelt obeliszkhez érek, amelyen rajta van Moldva történelmi címere. De vajon mit kereshet a bölényfej Erdély erdeiben?
Csicsó vára — Moldva fejedelmének, Péter vajdának a menedéke
A mai Csicsóújfalu, Csicsógyörgyfalva és Gáncs falvak találkozási pontján, Beszterce-Naszód megyében emelt erőd története a XIII. század végéig nyúlik vissza. Csicsó vára 1293–1304 között épült, stratégiai helyen. Egy közel 700 méter magas vulkanikus dombon áll — innen ered a román Ciceu név is, a magyar csúcs szóból —, ezért a várat rendkívül nehéz volt bevenni. Falak csak három oldalról vették körül, észak felől pedig egy meredek, függőleges szikla tette szinte megközelíthetetlenné.
Riolitból épült, eredetileg szabálytalan, négyszögletű formájú lehetett, sarkaiban egy-egy toronnyal. A XV. század második felében Hunyadi Mátyás a várat és a hozzá tartozó birtokot Nagy István moldvai fejedelemnek adományozta, miután korábbi ellenfele elismerte a magyar hűbéruraságot. A jogok később III. István törvénytelen fiára, IV. Péterre (Petru Rareș) szálltak. 1538 szeptemberében, a nemesek árulása és Moldova Szulejmán szultán általi megszállása végett Petru vajda Erdélybe menekült, és családjával együtt Csicsó várában talált menedéket.
Csicsó vára és Elena asszony elrejtett kincsének legendája
Egy legenda szerint Petru Rareș felesége, Elena asszony a családi kincset a közeli barlangok egyikében rejtette el. Legalább hét barlang található a környéken, és senki sem tudja, melyikről lehet szó. Azt tartják, hogy a barlang csak Szent Iván éjjelén, Keresztelő Szent János születésének ünnepén nyílik meg. Azt is mondják, aki belép, soha nem tér vissza — ezért senki sem merte megkeresni a kincset. A vártetőről télen minden irányban valódi fehér „tenger” tárul a szem elé, nyáron pedig zöld „szőnyeg”. Valóban legendás látvány.
1540-ben a várat ostrom alá vették, Petru vajda pedig Konstantinápolyba indult elvesztett trónja visszaszerzésének reményében. Miután Szulejmán szultán támogatásával ismét Moldva fejedelme lett, megpróbálta visszaszerezni az erdélyi erődjét. Az állandó fenyegetést megelégelve Izabella magyar királyné Erdély kormányzójával, Martinuzzi Györggyel leromboltatta a várat (1544). A XVII. század végére Csicsó vára már csupán rablófészekként volt említve. Évtizedeken át a helyiek elhordták a köveket, mígnem a XIX. században Torma Károly régész, Belső-Szolnok vármegye egykori főispánja megtiltotta ezt.
Utolsó pillantásaimat vetem a hóborította Cicsó várára. Ma már csak a felsővár északi tornyának falai és a külső erődítések töredékei láthatók. Történelmi műemlékként elkönyvelt ősi kövek — tanúbizonyságul a jövő nemzedékeinek.