Kőd (Cheud) – Szilágy megye
A Szilágyság erdeinek mélyén, Szilágy és Máramaros megyék határában található a környék talán legrejtélyesebb középkori romja. Hajdanán vastag falaival a Szamos fölé magasodva, a kődi bencés kolostor Erdély egyik legrégebbi gótikus építményeinek számít.
A kődi bencés kolostor a Cikói-szoros kapuja
A Cikói-szorostól kőhajításnyira, Kődtől (Naprád község) mintegy 2 km-re ódon kőfalak emelkednek ki a fojtogató, sűrű fák közül. Ide nem vezet út, ám talán éppen ez az elszigeteltség élénkíti a hely varázsát és szinte mitikus jellegét. A XII–XIII. századi, faragott és kváderkőből épült egykori bencés kolostor a középkorban kiemelkedő szerepet töltött be. A Szamos túlpartján fekvő Benedekfalva település neve is az itt letelepedett bencések birtoklására utal, a környékbelieket pedig ma is benedekieknek ismerik. Mivel a Szamos medre egykor jóval közelebb húzódott az erdős tetőhöz, a kolostor elhelyezkedése korántsem volt véletlen.
A kődi bencés kolostor — több mint egy templom
Úgy vélik, hogy a XVII. századig a monostor alatt tutajokon szállították a désaknai sót. A Szatmár irányába, majd Tokaj felé hordott sót az akkor még Aranysoként ismert kődi bencés kolostornál megvámolták. A tatárjárás után, egy 1256-ból származó dokumentumban a Garam folyó mentén (ma Szlovákia) fekvő Szent Benedek-kolostor arra panaszkodott, hogy az aranyosi vám beszedésének jogát a nemesség elbitorolta. Dan Culic szilágysági régész szerint a bitorlók a Gutkeled nemzetségből származtak; kiváltságaikat az utolsó Árpád-házi király, III. András erősítette meg 1292-ben.
A téglalap alaprajz, a hosszú szentély és a feltételezhetően impozáns harangtorony megkülönböztette a kolostort a korszak többi templomától. Bunyitay Vince katolikus pap és egyháztörténész 1887-ben kiadott könyvében a hajó méreteit 13×7 méterre, a falak vastagságát pedig 1.10 méterre becsülte. Akkoriban még a hajdani torony alapjai is felismerhetőek voltak. Egy ma már nem létező, cserfaleveles díszítésű oszlopfőről is írt Bunyitay, ezzel a korai gótikus építést igazolva. Ma is láthatók a kőfaragó mester kőbe vésett jegyei — egy „M” és egy „N” betű — valamint a támpillérek és a kő ablakkeretek nyomai. A már évszázadok óta elhagyott vastag falak teljesen összenőttek a fákkal.
A kődi bencés kolostor és Aranyos vára, két különböző műemlék
A bencés kolostor romjait felett, néhány száz méterrel magasabban találjuk egy középkori vár helyét, amelyet gyakran összetévesztenek a kolostorral. Aranyos vára. Az erődítmény, amelyet a románok a híres máramarosi betyár, Pintye Vitéz nevéhez is kötnek, bár név nélkül, de már 1246-ban is említik. Ekkor még a Gutkeled nemzetségből való Pál vára lehetett. 1383-ban az erődítmény már névvel rendelkezett — Castrum Aranyos in districtu de Zilagy — és Balk máramarosi vajda, egykori moldvai fejedelem, valamint testvérei, Drág és János birtokába került. A beiktatásról Mária magyar királynő rendelkezett a leleszi konvent folytán, amint Petri Mór is megemlíti Szilágy vármegye monographiája című írásában. A várból, amely feltehetőleg a falaira eső aranyló napsugarakról kapta a nevét, csak a terepalakulatok maradtak meg.
A kődi bencés kolostor szerepel a Szilágy megyei műemlékek listáján, ám egyetlen útjelző tábla sem irányítja ide a turistákat. Ha belegondolunk, hogy a Szamos partján lévő egykori monostor talán még a kerci ciszterci apátságnál is régebbi…